Visegrádot megközelíteni sokkal egyszerűbb, mint mondjuk Solymárt vagy Nagykovácsit vagy az igazi közlekedési-mélypont-élményem Biatorbágyot említve.

 

Budapestről kifelé át kell verekedni magad a Szentendrei út közlekedési dugóin, ha a kompot választod,akkor az egy család számára anyagi csőd.

A Budapest, Árpád-hídról induló menetrendszerinti buszjárat kb. két óra alatt érkezik meg a kis városkába. Kibírhatatlan. Na jó, hát akkor mi maradt?

A Budapest-Szob vasútvonal, Nagymarosi leszállással. A vonatkon mondhatni félóránként indulnak a Nyugati pályaudvarról. A tisztaságra még várni kell de ha nem kell a mellékhelységeket használnunk, kibírható.

Igenám, de a vonat és a Nagymaros-Visegrádi rév menetrendje még véletlenül sincs összehangolva, ha el szeretnéd érni a minden óra 45-kor induló kompot, igencsak szaladni kell! Mivel a vonatok késnek, egy kellemes órát tölthetsz Nagymaroson, ahonnét viszont csodálatos panoráma nyílik Visegrádra. A Nagymarosi rév szintén a város történelmi múltjára utal, hiszen igencsak antik-darab.

 

A pesti oldalról tehát a 2/A útvonalon, kiépített kerékpárúton, vasútvonalon Nagymaros zseniálisan megközelíthető. A két oldal közlekedése fényévekre van egymástól, a különbséget a Nagymarosi réven már érezhetjük.

Talán ez az oka annak, hogy itt nálunk Visegrádon az emberek mindig olyan szomorúak, mert hatszor meggondolja magát mielőtt útra kelne, kerékpárra pedig az üljön aki már megunta az életét.

Egy turistabusszal legutóbb egy időben indultam a rakpartról, egérutakon, száguldva Visegrádra, de szinte utánam pár percel be is futott a busz. Na ezek a sofőrök viszont tudnak valamit.