Ez nem az a szomszédok, ahol unalmas házaspároknak fáj a feje az időjárától és a gyerekek ugróköteleznek az idegeiken. Ismeretlen emberek, személytelen környezetben, ahol nem veszi körbe őket életükről oly sokat eláruló tárgyaik. Általában a szállóvendégek nagy része nem éppen a hivatalosan nyilvántartott kedvesével szokott nálunk egy-egy lopott csók erejéig megszállni, elszállni... Messziről felismerhetők a szeretők, az őket körülölelő erotikus kis szikrafelhőkről. Sajnos(?) egy házaspár soha nem néz úgy már egymásra, mint ők akik a tilosban járnak. Kissé zavartan és súlytalanul érkeznek, észrevétlen távoznak.
Szerelem vagy csak puszta vágyakozás a szexuális beteljesülésre? Hogy valaki újra és újra vadul csókolja, átkarolja, magához szorítsa és kívánja? Érezze a tarkóján forró leheletét. Olykor talán a tiltott gyümölcs izgalmának édes íze, vagy első kalandtúra a másik testének felfedezésére, megismerni bőrének illatát és tapintását, lecsókolni izzadságcseppjeit hajtja őket.
Egynek lenni, olyannyira egynek, hogy aztán belekiabáljon a nagy Visegrádi éjszakába, úgy hogy mind a 180 szoba lakója fültanúja legyen a gyönyör hangjainak, amely csak akkor zavar minket álmunkba, ha nem belőlünk szakad fel.
Total fucking art.
Éljen a belföldi turizmus.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.