Eltáncoltam az eltáncolnivaló első két felvonását.
Azt kell, hogy mondjam most már nagyon de nagyon kellemetlen számomra, hogy minden egyes pályázat melyet sikerrel szeretnék befutni egészen egyszerűen gellert kap a politika miatt.  
Hogy melyik oldal adja a pofonokat? Fogalmam sincs, ugyanis képtelenség követni a képviselők színváltozásait.  Gyakorolgatom a lobbizást, ahogy a nagyok is csinálják, de olyan embereknek, akik nem tudják mit akarnak - azon kívűl, hogy a rokonok legyenek a beszállítók - igen nehéz bármit is ajánlani.
A miniszoknyát eddig méltatlannak éreztem és már lejárt lemeznek, de eszköztáramban nem maradt más, hiszen nem szakmai alapokon születik az ítélet.   
Na most táncolhatok a projektor fényében a kis feszülős rongydarabban... Ezt méltatlannak éreztem, leginkább magamhoz, mivel utálom amikor a mellemmel és a fenekemmel tárgyalnak és nem teremtenek szemkontaktust velem, nem a mondanivalóm, előadásom tartalmára figyelnek. Pfffúj.

Pont jókor megyek el függő- és vietnámi hídépítést tanulni külföldre. Az ember lánya teljes tehetetlenségében és útirányvesztésében legalább egy kurva  hidat tudjon építeni a két part között.