Visegrád és Nagymaros között, a hajók és a halak alatt köti össze a két „várost” egy titkos alagút. (Na jó nem annyira titkos.) A bős-nagymarosi vizerőmű egyik „melléktermékeként” született 1995-ben. Tehát átsétálhatunk a Duna alatt.
Ez mennyire jó lenne! Ha megépült volna az erőmű, a tetején átvezetett volna egy híd is a beruházók ígérete szerint, hogy megkönnyítse a térség közlekedését. Végülis erről még csak Széchenyi óta folyik az eszemcsere. (Tiszta Júdea Népe Front a Brian életéből, no meg a Júdea Népfront.)
Végül csak az ívó- és szennyvizet, az áramot és a telefonkábeleket vezették át a Duna alatt. Az út a Duna alatt, összesen 10 perc Visegrádra, de előtte mindenféle előkészületek szükségesek az üzemeltetők részéről. Be kell kapcsolni a levegőztetést, meg ellenőrizni ezer dolgot, hiszen bármikor bármelyik vezeték berobbanhat és akkor a keskeny folyosót először elönti a szennyviz – szar halál lenne – majd a Duna. Nagyközönségnek egyébként nem nyitják ki az alagútat, én viszont kicsi vagyok...
Azonban vannak még itt ötletek, ha nem a vízen akkor a levegőben...
Az ötlet nem rossz, hiszen Rio de Janeiro-ban is milyen remekül lehet függővasutazni a Cukorsüveg hegyre! Mennyire jól működik ez külföldön! (Ettől mindig úgy érzem, mi magyarok népmeseileg determinálva vagyunk. Van az itt és van az üveghegyen túl.. ahol van az üvegzseb is..)
Mivel munkaerőhiány is van Visegrádon a sok-sok szállodában, több szempontból is jó lenne megoldást találni erre a nem túl kellemes kényszerhelyzetre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Naményi Péter 2008.04.26. 08:25:41
Véletlen akadtam erre a cikkre, örültem neki. Azért is írtam ki néhány éve az iskolákban rajzversenyt ebben a támában, hogy elültessem a gondolatot a következő generációkban, remélve valakinek majd - ha nem a partikuláris érdekek érvényesülnek, mint manapság - sikerül megvalósít(tat)ni az álmomat, mely aztán sokak álomszép utazását biztosíthatja. Cikke is a gondolatom életben tartását segíti. Köszönöm! Üdvözlettel a túlpartról:
Naményi Péter www.vina.hu
ugrifüles 2008.05.10. 00:46:11
Nagyon szépen köszönöm hozzászólását, megtisztelt vele. Bár a blog bejegyzésem igen pesszimista hangvételű, bízom benne, hogy rendkívűli ötlete a közeljövőben támogatókra talál és megvalósul. Minden elismerésem az Öné és kitartás, erőt egészséget és minden jót kívánok Önnek! Köszönettel, ehcsk