Ma nincs erőm Visegrádra.

Csak nézem innen az ablakból a Fellegvárat a szakadó hóesésben és azon gondolkozom, hogy medvéknek van igazuk, már ami a téli álmot illeti. Egy ledolgozott szezon után ez lenne a minimum. Nincsennek turisták, már nem járnak a nagy kirándulóhajók, csak pénzügyi tanácsadók, telefonon és személyesen egyaránt…

 

Ma Vasárnap van ebben a hónapban meg valami biztosítós dömping, mert most ébresztett egy ismeretlen férfihang a mobilomon!

Hogy emlékszem-e rá, ez már eleve egy roppant kínos kérdés, mert fogalmam sem volt, honnan is kéne tudnom kicsoda. Mint kiderült szeptemberben már telefonált, de nem akartam szegényt bántani, hogy minden órában 60x csörren meg a telóm, konkrétan hogy emlékeznék rá?!

- Miben segíthetek? -  kérdem én. Hátha asztalt vagy szállást akar foglalni, programokról érdeklődik.

- Azonnal értesíteni akartam új részvénycsomagunkról – erre ő így.

Megköszöntem kedvességét, hogy ennyire „önzetlenül” gondolt rám vasárnap délután és megkértem, hogy a jövőben ne aggódjék miattam. Mindezt még kedves, emberi hangnemben. Majd letámadott, hogy miként akarok gondoskodni a családomról így és a gyermekeimről. Ismételten megnyugtattam, hogy egyiket sem tervezem, így ténlyeg befejezném ezt a kellemetlen diskurzust. Rámenős, agresszív modora teljesen felbosszantott, mert mostanság minden napra jut egy ilyen kéretlen pénzügyi tanácsadó.

 

Annyira lefárasztott, hogy inkább továbbra is csak nézem inkább az ablakból a várat és nagy dunai uszályokat, akik átvették a királyságot a viziutakon a kiránduló hajóktól. És nem szállítanak turistákat :(