Ma nincs erőm Visegrádra. Csak nézem innen az ablakból a Fellegvárat a szakadó hóesésben és azon gondolkozom, hogy medvéknek van igazuk, már ami a téli álmot illeti. Egy ledolgozott szezon után ez lenne a minimum. Nincsennek turisták, már nem járnak a nagy kirándulóhajók, csak…
Visegrádot megközelíteni sokkal egyszerűbb, mint mondjuk Solymárt vagy Nagykovácsit vagy az igazi közlekedési-mélypont-élményem Biatorbágyot említve. Budapestről kifelé át kell verekedni magad a Szentendrei út közlekedési dugóin, ha a kompot választod,akkor az egy…
ErdőzúgásHa színes faleveleket akarok látni, ma már inkább lefelé kell nézelődnöm a lombtakaró szint felé, mint felfelé, de még így is gyönyörű az erdő. Visegrádon ebben az időszakban mindig köd van, de el kell mondanom a punnyadt városi népeknek, hogy ez a legcsodálatosabb…
In labora requies. Munkában a nyugalom. Leolvasztani a lélekről a hájat, ahogy Hemingway írta. Akik ilyeneket mondanak, biztosan nem a turizmus harcos frontján vívták csatáikat az érvényesülésért…
Itt élek napközben. Mérsékelt öv, furcsa nyelv, amely szerintem véletlen sem hasonlít a finnek által beszélt idétlen hülve-pelyhes-hinta hangzásra.A kultúra adott, mi ehető, mi nem, mit vegyek fel télen, nyáron, hogyan köszönjek a szomszéd néninek, hogyan használjam a kombinált…