Nagyvillám Étterem
10 évvel ezelőtt fogalmam sem volt, milyen épület húzódik fel a hegyre felvezető út melletti erdők mögött. 1999. szeptember 11-én jártam először az étteremben, egy forró napsütéses napon. A Panoráma teraszon ültem és moziztam.
Néztem ahogy lebukik a nap a Dunát ölelő hegyek mögött, ahogy már csak a Fellegvár olyan jól ismert, jellegzetes kontúrjai látszottak, figyeltem a szomszédos teremben zajló esküvőt. Nagyon meghatározó élmény, különösképpen egy pohár jó képességű vörösbor társaságában és némi olivaolajban pácolt, friss zöldfűszerekkel megbolondított grillezett zöldségek, házi juhsajt, piri-piri paprikával töltött olivabogyó, erdélyi padlizsánkrém és húsos paradicsom kíséretében.
Nagyon sok helyen jártam időközben.
A világ legjobb éttermeiben, a világ legnevesebb mesterszakácsainak ételkölteményeit volt szerencsém megízlelni a leghíresebb pincészetek remekeivel együtt. Tanultam, tanultam és tanultam. Persze a japán szakácsok kreativitásával, tudásával, változatos alapanyag felhasználásával nagyon nehéz egy lapon említeni bárkit is, hiszen ott az egész nemzet még az erdőt is úgy járja, hogy ez a növény ehető ez meg nem...
Tehát ízek és kalandos utazások után újra Magyarországon. (Nem annyira itthon-otthon ez már az emberek miatt.) Az étterem azóta egy exkluzív emeleti szinttel bővült de megtartotta kedves fűszerkertjét és azt a markáns ízvilágot, amiért még megéri hazatérni, ha nem is másért, mint egy tárkonyos-tejfölös vadászlevesért a kedvenc Irsai Olivér üdeségével együtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.