A Fellegvár hajnalban a legszebb.
A Királyi Palota parkolójából pont a felkelő nap sugarai érik és olyan megközelíthetetlenül úszik a ködfelhőkben. Nem lehet betelni vele.
A Nagymamám egy igazi Úrinő volt. Eleve mindenki aki előttem élt és a vére csordogál cseppekben az én testemben, értelemszerűen vagy Úriember vagy Úrinő volt. Csupán ült a nemesi birtokán és sztoikus nyugalommal, ki-ki tekingetett a birtokra, miközben a délutáni feketéjét szürcsölgette végtelen unalmában. Viszont, zseniális tehetséggel tudott beszélgetni a semmiről és úgy köszönteni az ismerősöket, mintha maga a First Lady lenne, megközelíthetetlen méltósággal és leereszkedő barátságossággal.
Mindig azt mondta, hogy egy igazi úrinő soha nem siet, nem fizet és nem csodálkozik. Persze mondott mást is, hogy tegyem a kezem a szám elé ha ásítok, zongorázzak ha vendégek jönnek, meg könyveket dugott a karom alá evés közben. A könyvpakolás valami perverz módon nagyon mániája lett, mert a fejemmel is próbálkozott, hogy szép legyen a tartásom, mindhiába...
Valamit nagyon elrontok én ebben az életben, mert úgy fizetek, mint a katonatiszt és az életem minden napja egy merő rohanás. Szerencse, hogy Visegrádon kell szaladnom az idő után, mert a budapesti csúcsforgalomban gondban lennék.
és non-stop csodálkozom. De tényleg olyan gyönyörű a Fellegvár a Palota Parkolójából! Egy csoda.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.