Ha a pszichológusoknak igazuk van és gyermekkorunk minden mozzanata illetve az akkor megélt emlékek meghatározó hatással vannak ránk, akkor engem a Mátyás királyról szóló esti mese a tévében mondhatni helyrajzilag determinált.

„Gyütment” vagyok, ahogy itt a városban mondják, ebben az tetszik a legjobban, hogy még azok a családok is ebbe a komolytalan kategóriába tartoznak, akik itt élnek vagy 4-5 generáció óta.

Nem élek itt, csak dolgozom, a turizmus egész embert kívánó kötelékében, ennek köszönhetően a napjaim oroszlánrészét Visegrádon élem le.

Azt gondolom képes vagyok a várost és annak értékeit kicsit kívűlről, madártávlatból szemlélni és oly módon látni, ahogy egy ide érkező turista.

Visegrádon minden együtt van, a gazdag történelmi múltnak köszönhető építészeti remekek, a természeti szépségek, a Duna vad kanyarulatát ölelő kék hegyek.

Amikor felnőtt fejjel hosszú évek után először jártam a városban, olyannak tünt, mint egy elhagyott villa kertje, buja növényzettel és sokat sejtető romokkal, falakkal, kövekkel.

Szeretem az erős helyeket, amely érzéseket vált ki, hatással van rám, magával ragad.

Hú most viszont elmegyek aludni, mert az álmosság ragadt magával és az ágy a legerősebb hely. Majd holnap Visegrád.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.